Sztahanovizmus Jelentése

  A Sztahanovizmus egy munkaszervezési elv, amelyet a szovjet ipari termelés növelése érdekében alkalmaztak az 1930-as években. A sztahanovisták nevüket a bányász Aleksei Sztahanovról, aki rengeteg munkát végzett és kiemelkedő teljesítményt nyújtott, mint példakép szolgált. 1. A sztahanovizmus lényege az volt, hogy az egyének saját felelősséggel és elkötelezettséggel dolgoztak annak érdekében, hogy meghaladják a megszabott termelési célokat. Ezáltal ösztönző hatást gyakoroltak a többi munkatársra is. 2. A sztahanovizmus elterjedésével az önkéntes túlmunka és az eredményekért járó anyagi jutalmazás is fontos szerepet kapott. Ezzel ösztönözték a dolgozókat arra, hogy még nagyobb teljesítményt nyújtsanak. 3. Azonban a sztahanovizmusnak voltak kritikusai is, akik szerint ez a rendszer túlzott versengést és nyomást eredményezett a munkahelyeken, valamint csökkentette a kollektív munkavégzés fontosságát. Az újító jellegű sztahanovizmus megváltoztatta a munkaszervezést és a munkavégzés módszereit is. Bár ez a rendszer mára már nem jellemző, de tanulságként szolgálhat arra, hogy az egyéni elkötelezettség és felelősség nagyban hozzájárulhat a hatékonyabb munkavégzéshez és eredményességhez. Fontos azonban figyelembe venni, hogy egyensúlyt kell teremteni az egyéni teljesítmény és a kollektív munkavégzés között ahhoz, hogy harmonikus és sikeres legyen egy vállalkozás vagy szervezet.