A Sztahanovizmus
egy munkaszervezési elv, amelyet a szovjet ipari termelés növelése érdekében
alkalmaztak az 1930-as években. A sztahanovisták nevüket a bányász Aleksei
Sztahanovról, aki rengeteg munkát végzett és kiemelkedő teljesítményt
nyújtott, mint példakép szolgált. 1. A sztahanovizmus lényege az volt, hogy
az egyének saját felelősséggel és elkötelezettséggel dolgoztak annak
érdekében, hogy meghaladják a megszabott termelési célokat. Ezáltal ösztönző
hatást gyakoroltak a többi munkatársra is. 2. A sztahanovizmus elterjedésével
az önkéntes túlmunka és az eredményekért járó anyagi jutalmazás is fontos
szerepet kapott. Ezzel ösztönözték a dolgozókat arra, hogy még nagyobb
teljesítményt nyújtsanak. 3. Azonban a sztahanovizmusnak voltak kritikusai
is, akik szerint ez a rendszer túlzott versengést és nyomást eredményezett a
munkahelyeken, valamint csökkentette a kollektív munkavégzés fontosságát. Az
újító jellegű sztahanovizmus megváltoztatta a munkaszervezést és a
munkavégzés módszereit is. Bár ez a rendszer mára már nem jellemző, de
tanulságként szolgálhat arra, hogy az egyéni elkötelezettség és felelősség
nagyban hozzájárulhat a hatékonyabb munkavégzéshez és eredményességhez.
Fontos azonban figyelembe venni, hogy egyensúlyt kell teremteni az egyéni
teljesítmény és a kollektív munkavégzés között ahhoz, hogy harmonikus és
sikeres legyen egy vállalkozás vagy szervezet.
